2 Sámuel 3

2 Sámuel 3

• AMNónról (=„hívő” 2Sám13 Támár), Absolonról (AbSálóm=„béke apja”≡„békés” 2Sám15-18) és AdóníJáról (=„az Örökkévaló az uram” 1Kir1-2) még sokat hallunk, a másik háromról (KileÁb=„apja korlátja”, SefatJa=„az Örökkévaló ítélt”, JitreÁm=„a nép kiválósága”) gyk. semmit (1Krón3:1-3).
• Valószínűleg Kileáb is meghalt Dávid előtt, mert nem ő, hanem Adónija akar Dávid utóda lenni a királyi székben, valószínűleg mert ő a legidősebb életben levő fia (mint Saulnak Isbóset). De az örökös Salamon.

1. Tudjuk, ki a király. De kié a hatalom?
• Isbóset felháborodása jogos: aki megteheti, hogy az előző király ágyasát elveszi, azé minden más fölötti hatalom is az országban (Akhitófel tanácsa: 2Sám16:21-22).
• Jel a népnek.
Lk4:6: „Neked adom ezt az egész birodal¬mat s a királyságok dicsőségét, mert nekem adták azt, és én annak adom, akinek akarom.”
• Az én életemben Jézus csak akkor lesz a király, ha átadom neki a hatalmat, mert elvenni nem fogja.
• Elveszek valamit a jogos tulajdonosától, mert erősebb vagyok ≠ visszaveszek valamit, amit elvettek tőlem.

2. Mit kezdünk az életünkkel?
• Abnér megzsarolja Isbósetet, hogy elárulja, még Sámuel próféciáját is idézi.
• Istent nem lehet zsarolni, sem az ígéreteivel vagdalkozni.
• Abnér vérszemet kap és gyakorló királyként kezd viselkedni: diplomáciai küldöttséget küld Dávidhoz.
• Dávid viszont Isbósethez küldi a követeit Míkhálért.
• Ő már megtanulta, hogy a szolgálati utat be kell tartani.

• Abnér tudja, hogy Dávid egész Izráel jogos királya. Délen is idézi Sámuel próféciáját.
• Úgy tűnik, ez köztudott dolog volt. Mégis sokan (legfőképp Saul és Isbóset) ellene álltak, mert ragaszkodtak a saját hatalmukhoz.

• Dávidnál sem sokkal jobb a helyzet: Jóáb, a hadvezér kérdőre vonja nagybátyját, a királyt és átnyúl a feje fölött.
• Sem Isbóset, sem Dávid nem adott át semmilyen politikai hatalmat a hadvezérének.
• Isten sem veszi vissza tőlünk az általa nekünk adott hatalmat az életünk fölött.
• Nekünk viszont jogunk van átadni Neki. Ne nőjön a fejünkre semmi, ami nem Istentől van.

3. „Harci vért ontott béke idején”
2Móz20:13: „Ne gyilkolj.”
• Valakit háborúban ölnek meg ≠ békében ölik meg. Az első a háború „mellékhatása”, a második gyilkosság.
• Aszáél háborúban halt meg, Abnért Jóáb meggyilkolta.
• Aljas indokból, előre megfontolt szándékkal elkövetett emberölés.
• Ez a bosszú lesz Jóáb veszte (1Kir2:5: „háborúnak ontott vérét hozta a békébe”).
• Dávid megátkozza Jóábot és megsiratja Abnért (reménybeli szövetségese volt!), de nem öleti meg a gyilkost.
• Ahogy az áldás, az átok is fog. (↔ ÚSZ: Mt5:44, Lk6:28)
1Móz27:33b: „megáldottam őt; áldott is lesz”
• Dávid tisztázza magát a nép előtt, hogy nem ő adott parancsot politikai gyilkosságra.
• Dávid nem csak tisztességes, tisztességesnek is látszik.

4. Erő a szolgálathoz
• Dávid, bár tudja, hogy fölkent, mégis gyöngének érzi magát, ezért Isten ítéletét kéri (vagy Salamonét: 1Kir2:5-6).
• Én kezdek el intézkedni vagy Istent kérem, hogy adjon erőt ahhoz, amire elhívott?

2 Sámuel 3

¹Hosszú volt a háború Saul háza és Dávid háza közt; Dávid egyre erősödött, Saul háza pedig egyre hanyatlott. ²És Dávidnak CHebrónban fiai születtek. Volt az elsőszülöttje Amnón, a Jezréelbeli Achinóamtól; ³másodszülöttje pedig Kileáb, Abígájiltól, a Karmelbeli Nábál feleségétől; a harmadik Absálóm, fia Máakhának, Talmáj Gesúr királya leányának; ⁴a negyedik Adóníja, Chaggít fia; az ötödik Sefatja, Abítál fia; ⁵a hatodik Jitreám, Eglától, Dávid feleségétől. Ezek születtek Dávidnak CHebrónban.
⁶Volt pedig, mialatt volt a háború Saul háza és Dávid háza közt és Abnér erősen tartotta Saul házát, ⁷Saulnak pedig volt egy ágyasa, neve Ricpa, Ajja leánya – Isbóset szólt Abnérhez: Miért mentél be atyám ágyasához? ⁸És nagyon megharagudott Abnér Isbóset szavai miatt és mondta: Vajon Jehúdabeli ebnek a feje vagyok-e. E napon szeretetet cselekszem Saul atyád házával, testvérei iránt és barátai iránt és nem juttatlak Dávid kezébe és te felrósz nekem bűnt ez asszony miatt a napon! ⁹Így tegyen Isten Abnérrel és így folytassa vele, bizony amint megesküdött az Örökkévaló Dávidnak, bizony úgy cselekszem majd irányában: ¹⁰eltávolítva a királyságot Saul házától és felállítva Dávid trónját Izrael fölött és Jehúda fölött Dántól Beer-Sebáig. ¹¹S nem tudott többé felelni Abnérnek semmit, mivelhogy félt tőle.
¹²Ekkor küldött Abnér a helyéről követeket Dávidhoz, mondván: Kié az ország - mondván: kösd meg velem a szövetségedet, ímhol kezem veled van, hogy feléd fordítsam az egész Izraelt. ¹³Mondta: Jó, én szövetséget kötök veled, csakhogy egy dolgot kérek én tőled, mondván: ne lásd arcomat, hacsak előbb el nem hozod Míkhált, Saul leányát, amidőn eljössz látni arcomat. ¹⁴És küldött Dávid követeket Isbósethez, Saul fiához, mondván: Adjad a feleségemet, Míkhált, kit eljegyeztem magamnak a filiszteusoknak száz előbőrén. ¹⁵Erre küldött Isbóset és elvette őt férjétől, Paltíéltől, Lájis fiától. ¹⁶És ment vele férje, menve és sírva mögötte Bachúrímig; ekkor szólt hozzá Abnér: Menj, térj vissza! És visszatért.
¹⁷Abnér szava pedig volt Izrael véneihez, mondván: Tegnap és tegnapelőtt is Dávidot akartátok királyul magatok fölé. ¹⁸Most tehát cselekedjetek, mert az Örökkévaló szólt Dávid felől, mondván: Dávid szolgám keze által segítem meg népemet, Izraelt a filiszteusok kezéből és mind az ellenségeik kezéből. ¹⁹Beszélt is Abnér Benjámin fülei hallatára; el is ment Abnér, hogy elmondja Dávid fülei hallatára CHebrónban mindazt, mi jónak tetszett Izrael szemeiben és Benjámin egész házának szemeiben. ²⁰Eljött Abnér Dávidhoz CHebrónba és vele húsz ember; és szerzett Dávid lakomát Abnér számára és a vele levő emberek számára. ²¹És szólt Abnér Dávidhoz: Hadd kelek föl, hogy menjek és összegyűjtsem uramhoz a királyhoz egész Izraelt, hogy szövetséget kössenek veled és király légy mindazon, amit kíván lelked. Erre elbocsátotta Dávid Abnért, és elment békében.
²²De íme Dávid szolgái meg Jóáb jöttek a hadjáratból, és sok zsákmányt hoztak magukkal; Abnér pedig nem volt Dávidnál CHebrónban, mert elbocsátotta, és elment békében. ²³Jóáb és a vele levő egész sereg megérkeztek, ekkor tudtára adták Jóábnak, mondván: Eljött Abnér, Nér fia, a királyhoz, elbocsátotta és elment békében. ²⁴Erre bement Jóáb a királyhoz és mondta: Mit cselekedtél? Íme eljött hozzád Abnér, minek is bocsátottad el és el is ment? ²⁵Ismered Abnért, Nér fiát, hogy téged rászedni jött és hogy megtudja mentedet és jöttedet és hogy megtudjon mindent, amit cselekszel.
²⁶Erre kiment Jóáb Dávidtól, követeket küldött Abnér után és visszahozták őt a Szíra-kútjától; Dávid pedig nem tudta. ²⁷Midőn visszajött Abnér CHebrónba, félrevezette őt Jóáb a kapuba, hogy vele titokban beszéljen; ott ágyékba ütötte őt, hogy meghalt, Aszáélnek, testvérének véréért.
²⁸Meghallotta Dávid ezután és mondta: ártatlan vagyok én meg királyságom az Örökkévalónál mindörökre Abnér, Nér fia elontott vérében. ²⁹Szálljon Jóáb fejére és atyjának egész házára, és Jóáb házából ne szűnjön meg a folyós, bélpoklos, mankót tartó, kard által eleső és kenyér nélkül szűkölködő! ³⁰Jóáb pedig és testvére Abísáj meggyilkolták Abnért, mivel hogy megölte testvérüket, Aszáélt Gibeónban, a háborúban. ³¹És szólt Dávid Jóábhoz és az egész néphez, mely nála volt: Szaggassátok meg ruháitokat, kössetek fel zsákokat és tartsatok gyászt Abnér előtt, Dávid király pedig a koporsó után ment. ³²Eltemették Abnért CHebrónban; ekkor fölemelte a király hangját és sírt. Abnér sírja mellett és az egész nép is sírt. ³³Gyászdalt mondott a király Abnér fölött és szólt:
Hát amint aljas hal meg, úgy kellett meghalnia Abnérnek! ³⁴Kezeid megkötözve nem voltak, lábaidat béklyóba nem vetették; mint ahogy elesnek a gazság fiai, úgy estél el! És tovább sírt fölötte az egész nép.
³⁵És eljött az egész nép, hogy még nappal kenyeret nyújtsanak Dávidnak, de megesküdött Dávid, mondván: Így tegyen velem Isten és így folytassa - bizony naplemente előtt nem ízlelek kenyeret vagy bármit. ³⁶Az egész nép megértette, és jónak tetszett szemeikben; egészen úgy, amint tett a király, jónak tetszett az egész nép szemeiben. ³⁷És megtudta az egész nép meg egész Izrael ama napon, hogy nem a királytól volt az, hogy megölték Abnért, Nér fiát. ³⁸És szólt a király a szolgáihoz Nem tudjátok-e, hogy vezér és nagy ember esett el a napon Izraelben! ³⁹Én pedig ma gyönge vagyok, bár fölkenve királynak, de ezek az emberek, Cerúja fiai keményebbek nálam; fizessen meg az Örökkévaló annak, ki a rosszat teszi, rosszasága szerint.